Demjén István (1888-1962) 1922. július 16-án foglalta el a budafoki református gyülekezet lelkipásztori állását, amit elődje, Murányi János 1921 februárjában Amerikába távozva hagyott el. Demjén István három és fél évig szolgált az I. világháborúban a harctéren, részben a fronton, részben különböző kórházakban, majd a bánáti Kevevárán volt lelkész, ahonnan a szerbek űzték ki. Ezzel az időponttal kezdődött Budafokon 30 éves szolgálata.
Demjén István szolgálatának nyoma a mai budapesti XI. és XXII. kerületben is számos emberi lélekben és épületben megtalálható. A legjelentősebb épület a budafoki református templom. A templom építésének kezdeményezője és fő szervezője volt. Az építkezés megalapozója az a lelki építőmunka volt, aminek eredményeképp 1926-ra megduplázódott (kb. háromezerre) a református hívek száma. Többségük kis jövedelmű ember volt. Demjén István adatai szerint 95%-ban gyári munkás, 4%-ban altiszt, villamoskalauz, motorvezető, stb., mindössze 1%-ban tisztviselő ill. diplomás ember. Sokan a trianoni határokon túli területekről érkeztek vagy a vidéki munkanélküliség és szegénységség elől menekültek a gyülekezet területére, ami akkoriban Albertfalvától Kelenvölgyön és Budafokon át Nagytétényig terjedt.
A gyülekezet a nehéz - szinte reménytelen anyagi, de hitben élő lelki - körülmények között 1924 tavaszán indította el a komoly gyűjtőmunkát a templomépítésre. Demjén István szerény lelkészi fizetéséből tett egymillió koronás adományt, Madary Lajos főgondnok ötszázezer koronát ajánlott fel. Az 1924-es év 52 vasárnapjából 18 alkalommal utazott el a lelkész a presbiterekkel vidéki gyűjtésre. Az 1925-ös minisztériumi engedély alapján nemcsak a lelkész és a presbiterek, hanem a gyülekezeti tagok is végigjárták az ország szinte minden települését, hogy a megcsonkított ország egyik első új templomát felépíthessék. Ezt az ország minden tájáról érkező támogatást fejezi ki a templom bejáratának két jelmondata: "Tebenned bíztunk eleitől fogva" (a főbejárat felett) és a "Magyar Feltámadás Temploma" (az előtérben). A templom alapkövét 1926. augusztus 14-én tették le. Az építkezésen az alapot a gyülekezeti tagok munka előtt (reggel 3 és 6 óra között) és után (délután 5 és 10 óra között) saját kezükkel ásták ki. Az ünnepélyes felszentelésre 1927. október 2-án került sor.
A budafoki templom építésén kívül, azzal szinte egyidőben Kelenvölgyben gyülekezeti ház, Nagytétényben imaház is épült. Az Albertfalvi Református Imaház is Demjén István munkájának köszönhető.
Az emberi lélek szolgálata terén a szokásos lelkészi feladatokon túlmenően Demjén István alapította 1922-ben a 241. sz. Bethlen Gábor cserkészcsapatot, amit a Rákosi-rendszer betiltott, és csak a rendszerváltozás után indulhatott újra. Többek között Dávid Géza kajak-kenu mesteredző is ebben a csapatban szerezte az első vízi élményeket. A szegény családok támogatására diakonissza állást szervezett, balatoni telkeket vásárolt és egész nyáron gyermekeket táboroztatott. A teljesen árva gyermekek gyámságát személyesen vállalta el. A magatehetetlen öregek napi ellátását is megszervezte. Sokan jutottak álláshoz a lelkész közreműködése és ajánlólevele révén, pl. a GAMMA üzemeiben és a Csonka János Gépgyárban.
Egyházi Híradó címmel gyülekezeti lapot indított, ami később Református Híradó néven országos újsággá lett.
1945 után a szovjet csapatok hazánkban történő tartózkodása kapcsán olyan fogadalmat tett, hogy amíg itt vannak, nem vágja le a szakállát. 1952-ben erre a tekintélyes méretű ürügyre hivatkozva kényszernyugdíjazták és kitelepítették Örkénybe, ahol fia református lelkész volt. Ott hunyt el és ott is temették el 1962-ben. Demjén István sugárzó személyisége, eredményes munkássága bárki számára mintát jelenthet méltó példaképet kereső korunkban.