2008. Március 22. Becker Norbert

Alapige

Máté 27:62-66

”Másnap, a péntekre következő napon, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál, és így szóltak: "Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok! Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek és ellopják őt, aztán azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél." Pilátus azonban ezt válaszolta: "Van őrségetek, menjetek, őriztessétek ti, ahogyan tudjátok." Erre ők elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel őriztették a sírt.”

Igehirdetés

Nagyon sokáig Magyarországon - gyakorlatilag a második világháborút lezáró békeszerződés nagyjából ’47-ben volt -, ’48-49-ig még engedték a kommunisták Magyarországon az evangélizációt, de mint műfaj, nagyon sokáig be volt tiltva. Nem volt lehetőség sem bűnbánati evangélizációra, sem megtérésre hívó evangélizációra, Isten örömének megtapasztalására, mert le volt tiltva.

Vajon miért olyan veszélyes az evangélizáció? Mi történik a keresztyén istentiszteleteken, amikor evangélizáció van? Nagyon egyszerű a titok: Isten keres meg bennünket. Az élő Isten keres meg bennünket, azokat a valakiket, akikhez talán életükben először szól élő ige, élő isteni szó.

Most menjünk közelebb az igénkhez és mielőtt belevágnánk a hasogatásába, nézzük meg, hogy húsvét kapcsán milyen gondolatok jöttek elő nagy koponyákból a történelem folyamán.

Nietzsche, a felvilágosodás korának egyik nagy alakja azt mondta, hogy Isten meghalt, mi öltük meg őt. Milyen jó, hogy nincs igaza teljesen Nietzsche-nek, mert ez csak nagypéntekre igaz. Speurgeon, mikor egyszer húsvét titkáról kérdezték, akkor azt mondta, hogy azért borús az ember életében is az ég egy ideig, hogy jobban tudjuk értékelni azt amikor süt a nap. Nagyszombaton sötét van. Jézus maga mondja el erről az időszakról, hogy amikor majd elvétetik tőletek a vőlegény, akkor majd imádkozzatok és böjtöljetek, de bízzatok, mert harmadnapra feltámadok.

Jézus többször is elmondta tanítványainak, hogy ő fel fog támadni a halálból harmadnapon, és nem lesz a sír foglya. És valóban, ha megnézzük ezt az igeszakaszt, érdekes módon nem a tanítványoknak jut ez az eszébe, hanem a farizeusoknak és a főpapoknak. Nem a tanítványok azok, akik alig várják már, hogy - Jézus ahogyan megígérte – majd elhengeredik a sírkő, valami nagy fényesség lesz, és majd ott fognak kint állni, mint hűséges tanítványok és áldják az Urat. Ők a környéken sincsenek. Szét vannak széledve. Fogalmuk sincs arról, hogy most mi lesz. Össze vannak zavarodva.

Talán a testvérek életében is volt már olyan, amikor elvesztettek valami nagyon kedveset. Amikor meghalt valaki, akit nagyon szerettek. Az ember akkor valóban össze van zavarodva abban a helyzetben. Valóban úgy látja, hogy most mindennek vége. És most mi lesz?

A húsvét titka hasonló a szülő asszony vajúdásához. A szülő asszony is a vajúdás folyamán szenved. A poklok poklát éli át, hogy aztán majd amikor eljön a születés pillanata, akkor meghallja azt a hangos sírást. Azt az örömteli, hangos sírást, az életnek a sírását. Az életnek a hangját.

De miért kellett nagyszombaton Jézusnak pokolra szállni? Miért kellett ez még a megváltás művéhez? A válasz a Heidelbergi Káté alapján nagyon egyszerű. És a Szentírás alapján. Azért szállt alá a poklokra, hogy mindazt a bűn-következményt, ami a mi életünket érné miután meghalunk, azt elvegye az életünkről. Hogy nekünk ne kelljen elkárhozni. Hogy a miénk lehessen az örök élet. És nem csak a halálunk pillanatában, amikor ezt a földi életet befejezzük, hanem már most, ma a miénk lehessen.

János evangéliumában a harmadik részben, épp a Nikodémus történetében hangzanak el olyan fontos szentírásbeli igék, amelyeket nagyon komolyan kell venni. Bizony, újonnan kell születni. Át kell adni az életünket az Úr Jézus Krisztusnak ahhoz, hogy megmenekedjünk attól az ítélettől, attól a pokoli gyötrelemtől, amelyet el kéne szenvedni a mi bűneinkért.

A pokol – a hittanosok nagyon jól tudják ezt – nem csak egy konkrét hely, hanem egy olyan konkrét hely, ahol nem más történik, mint hogy az embernek folyamatos lelkiismeret-furdalása van. Gyötrődik az ember. Miért? Mert a pokolban nincs egy csipetnyi isteni szeretet sem. És Jézus nagyszombaton azért megy le, azért száll alá a poklokra, hogy nekünk ne kelljen. Sőt azért száll le a poklokra, hogy mi tudjunk a mennyekben szárnyalni Istennel. Hogy minekünk ne legyen most már tényleg semmi gát sem, ami elválasztana minket Istennek a szeretetétől.

Tehát nagyon-nagyon fontos üzenete van Jézus pokolra szállásának. Ő azért szállt le, hogy nekünk ne kelljen. Hogy megmenekedjünk a kárhozattól. Mert testvérek, valóban a kárhozatban, a lelkiismeret-furdalást ha meg kéne határozni, akkor ezt éreznénk. Ahogy az imádságban is ez előjött, hogy furdal bennünket a lelkiismeret, hogy nem tettük meg amit meg kellett volna tenni, és megtettük azt, amit nem kellett volna megtenni. Talán így lehet a legegyszerűbben megfogalmazni azt, hogy mi a bűn.

És Jézus Krisztus azáltal, hogy leszállt a poklokra értünk, ez azt is jelenti, hogy a mi számunkra teljes bocsánatot – most egy csúnya, régi, katolikus szót fogok mondani -, búcsút szerezzen a számunkra. Teljes búcsút szerzett az Úr Jézus Krisztus. Teljes bocsánatot szerzett a mi számunkra az Úr Jézus Krisztus. Azáltal, hogy leszállt értünk a poklokra.

Hogy nem csak meghalt a Golgota keresztjén a bűneinkért, hanem ezt megpecsételte azáltal, hogy a lehető legnagyobb szenvedést, az Istentől elszakítottságot, azt, hogy mi soha ne ismerjük meg Istent, ezt az állapotot vitte le a pokolra, hogy nekünk ne legyen ilyen. Hogy testvérem, te ne legyél többet egyedül. Még akkor sem, amikor azt mondod, hogy egyedül vagyok. Vagy amikor éppen a gyötrelmekben, a szenvedésekben vagy, akkor is megtapasztald azt, hogy de Jézus velem van. Vagy ahogy Dávid mondta: ha sötétségben vagyok is az Úr az én világosságom. Kitől kellene félnem és rettegnem? Vagy éppen Pál apostol ahogyan mondja: mert meg vagyok győződve, hogy sem magasság, sem mélység, sem angyalok, sem fejedelmek, sem halál, sem élet, sem semmi minket el nem választhat Istennek attól a szeretetétől, amelyet megkaptunk Jézus Krisztusban.

Testvér, Jézus Krisztus azért szállt alá a poklokra, hogy neked soha többet a bűnnel közösséged uralom szinten ne legyen. Hogy ne uralkodjék többé tibennetek a bűn, ahogyan ezt az úrvacsoránál mindig el szoktuk mondani. Hogy szabad legyen a szívünk, testvérem. Szabad a bűntől, az Isten szeretetét megélni az emberek között. És tudjátok, testvérek, sóvárogva várják az Isten fiainak megjelenését az emberek a világban. Az igaz szót, mert a hazug szóból éppúgy elegük van az embereknek ma, mint annak idején volt.

És miközben Jézus a poklokban gyötrődik, a felolvasott igeszakaszban mit tesznek az emberek? A tanítványokról ebben a szakaszban nem olvasunk, de nyilvánvalóan könyörögtek és böjtöltek. A lelkiismeret-furdalás ott volt Péterben, tudjuk, sírt, visszament Galileába. Az emmausi tanítványok beszámolójából kitűnik, hogy ők is úgy vannak vele, hogy holnap reggel felkelünk vasárnap, és szépen hazamegyünk. Jézus meghalt, mindennek vége. És egyiküknek sem jut eszébe, hogy te figyelj, Jézus nem mondta, hogy harmadnapon fel fog támadni? Ez egy tanítványnak sem jut eszébe.

Bezzeg a farizeusok és a főpapok! Ők nagyon félnek ettől. Ők nagyon félnek. De nem attól félnek, hogy mi lesz majd velük, ha Jézus feltámad. Nem, ők nem hiszik, hogy Jézus fel fog támadni. Ők azt gondolják, hogy majd a tanítványok a kősírból az éjszaka folyamán kilopják és elviszik. És ezért kétségbeesve rohannak nagyszombat reggel a helytartóhoz, Pilátushoz, hogy akkor most légyszíves, Pilátus, azonnal plombáltasd le a sírt, tegyél rá pecsétet, helyezz ki őrséget és vigyázzanak itt, nehogy még ez a második hitetés nagyobb legyen az első hitetésnél. Tudniillik a hitetés szó alatt Jézusnak a tanítását értették. És a legutóbbi hitetése Jézusnak éppen az volt: Lázár, aki meghalt, életre kelt. Félnek a farizeusok, félnek a főpapok, mert ha Jézus eltűnik a sírból, akkor majd mi lesz? Akkor majd megmozdul a világ. Akkor majd talán szembe kellene nézni a dolgokkal. Féltik – kit féltenek a farizeusok? - önmagukat, féltik a főpapokat, a főpapok önmagukat. Féltik attól, hogy lelepleződik az ő hamis hitük és hamis vallásosságuk.

Pilátus pedig átlát a szitán és azt mondja, hogy ne haragudjatok, de nektek van őrségetek, a templomőrség, van nektek katonaságotok, rendeljétek ti azt oda és zárjátok csak ti le Jézus sírját. Mondhatni Pilátus azt mondta, hogy nekem ehhez semmi közöm sincs. Mosom kezeimet - ahogy ezt meg is tette. Én nem akarok ebbe beleszólni, de nem is akarok úgy eljárni, hogy én rendelek ki katonaságot Jézus sírjához. És így a főpapok kénytelenek saját maguk kirendelni az őrséget, és lepecsételik a sírt.

Testvérek, el lehet képzelni ezt a jelenetet a mennyországban. Egy percre most menjünk oda az Isten országába. Ott van az Atya Isten. Látja, hogy itt lent Jeruzsálemben a zsidó főpapság, meg a farizeusok mennek nagy dírrel-dúrral Jézus sírjához, és pecsételik szépen le, odaállítják az őrséget. A Szentírásnak is van humora. Nyilván az Atya Isten elmosolyodott, hogy ti ezzel jöttök ellenem? Ezzel jöttök a feltámadás erejével szemben? Nevetséges. Be akarjátok zárni az élet fejedelmét? Nevetséges.

És most térjünk vissza egy kicsit a mennyből a földre. Megérkezik a katonaság, lezárják Jézus sírját, és az történik, hogy húsvét hajnalán nagy fényesség támad, szétfutnak a katonák. És történik valami. Azt gondolom, hogy a történelem folyamán nagyon sokan próbálták pont ugyanazt elhitetni, amit a farizeusok és a főpapok, hogy Jézus testét ellopták a sírból a tanítványok.

Nem olyan régen volt vége annak a rendszernek, ahol ez központi dogmatikus tétel volt. Isten nyugosztalja anyai nagymamámat, ő még járt is agitálni a faluba. Hogy butaság, Jézus testét elvitték a tanítványok a sírból, nem támadt az föl.

Hát akkor nézzük meg ezt a kérdést. Miért érte volna meg a tanítványoknak ellopni Jézus testét? Kivétel nélkül az összes tanítvány mártíromságot szenved Jézus Krisztusért évekkel később. Milyen hasznuk volt ebből, testvérek? Vagy lett volna, hogyha ezt megtették volna? Semmi. Sőt testvérek, egy sem volt akkor éppen Jeruzsálem környékén. Szét voltak széledve, össze voltak zavarodva. És ezért fantasztikus az evangélium, az örömhír, mert leírja, hogy hiába próbálkozik az ellentábor, hiába próbálkoznak a mai napig is a farizeusok meg a hamis főpapság, a hamis pásztorok, az élet fejedelmét nem lehet bezárni egy sírba. Nem lehet bezárni dogmatikai tételekbe. Nem lehet bezárni az élet fejedelmét tézisekbe és filozófiákba. Mert Jézus egyedül egyben szólal meg: az Isten igéjében. És a Szentlélek által a mi szívünkben.

Nem lehet az Isten igéjét bezárni. Ezt tapasztalta meg Luther Márton is, amikor azt mondta a halál mezsgyéjén állva a birodalmi gyűlésnek, hogy itt állok és mást nem tehetek, az én szívem, az én lelkem Isten foglya. Az én lelkiismeretem Isten foglya.

Olyan jó lenne, hogy ha a mi életünkben is Jézus Krisztus Úrként, az élet fejedelmeként lehetne jelen. A mai világban is azt látjuk, hogy a farizeusok, a főpapok, a hamis vallásosság képviselői mindent elkövetnek az élet fejedelme ellen. Mert bizony az igazsággal szemben mennek ők. És az igazságra azt mondják, hogy csaló meg hazug. Ezt mondják Jézusra. Hányszor kapjuk meg mi is ezt testvérek, az életünk folyamán. Amikor átéljük Istennek egy-egy csodáját. Hogy megtart bennünket, hogy megmozdítja a szívünket, hogy átéljük, hogy megszabadít bennünket helyzetekben. És hányan mondják erre: butaság ez amit te mondasz, nincs ez így. És testvérek, mi akik átéltük ezeket a csodákat Istennel, tudjuk, hogy ez valóság. Hogy ez az igazság. Hogy Jézus Krisztus az igazság, és az igazságot nem lehet bezárni.

Annak idején, amikor a Szovjetúnió megalakult, akkor Mozskvában a Vörös téren az összes templomot lerombolták a földig. Volt egy „Jézus a világ megváltója” nevet viselő templom, földig rombolták, testvérek. És mi történik hetven évvel később, most? Újra ugyanúgy áll a földig rombolt templom. Sőt, ugyanúgy néz ki. Ha ma feltámadna II.Miklós, minden oroszok cárja, és bemenne abba a templomba, ugyanúgy látná azt a templomot. Mert nem lehet bezárni az igét. Nem lehet bezárni Jézus Krisztust.

És ha belegondolunk a mi református egyháztörténetünkbe, hogy minket hányszor üldöztek, hogy milyen sok ideig nem lehetett református istentisztelet például Budapesten. Budapesten 1805-ben épült az első református templom. Addig itt nem volt református istentisztelet. Testvérek, ha ezekbe belegondolunk, hogy az élet igéjét nem lehet fogva tartani, akkor ez nagy reménység a mi számunkra. És már látjuk is szinte a húsvét vasárnapi fényeket. Már halljuk is a húsvét vasárnapi evangéliumot, amit aztán majd visz magdalai Mária, hogy él! Találkoztam vele!

Testvérem, talán még sosem gondolkodtál azon el, hogy mivégre is van ez a nagyszombat. Jelentem neked, hogy azért van ez a nagyszombat, ez a mai alkalom is, hogy tedd rendbe az összekócolódott lelkedet. Lásd meg, hogy Jézus Krisztus azért szállt le a pokolra, azért vállalta fel teljesen az életedet, hogy neked teljes bocsánatot adjon. És nincs tőled messze ez a bocsánat. Egyetlen egy imádságnyira van.

És olyan jó lenne, hogyha ezt komolyan tudnád venni, és meg tudnád adni magadat az igazság fejedelmének. Annak a valakinek, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Akinek egy szavára állt elő ez a világ, és akinek egy szavára fog ez a világ semmivé lenni, hogy létrejöjjön majd az az új világ.

Adja a Mindenható Isten, hogy Jézus Krisztussal olyan élő közösséged legyen, amely miatt ő vállalta a poklok poklát és a kínok kínját. Hogy neked soha ne legyen olyan, hogy azt gondolod, hogy egyedül vagy. Mert ő veled van. Csak vedd észre. Ámen.