Mózes 4. könyve 10:11-13, 29-36
11 A második év második hónapjának a huszadik napján fölszállt a felhő a bizonyság hajlékáról.
12 Izráel fiai pedig elindultak a Sínai-pusztából és mentek táborhelyről táborhelyre, míg meg nem állapodott a felhő a Párán-pusztában.
13 Ekkor indultak el először az Úrnak Mózes által adott parancsa szerint.
29 Mózes ezt mondta Hóbábnak, aki a midjáni Reúélnak, Mózes apósának a fia volt: Mi elindulunk arra a helyre, amelyről azt mondta az Úr: Nektek adom azt. Gyere velünk, és mi jót teszünk veled, mert az Úr jót ígért Izráelnek.
30 De ő így felelt: Nem megyek, inkább visszamegyek hazámba, a rokonságomhoz.
31 Mózes ezt mondta: Ne hagyj el bennünket, hiszen te tudod, hol lehet tábort ütnünk a pusztában. Te légy a vezetőnk.
32 Ha velünk jössz, akkor részesíteni fogunk abban a jóban, ami jót velünk tesz az Úr.
33 Elindultak az Úr hegyétől háromnapi útra. A háromnapi úton előttük vonult az Úr szövetségének ládája, hogy pihenőhelyet jelöljön ki nekik.
34 Az Úr felhője volt felettük nappal, amikor elindultak a táborból.
35 Valahányszor elindult a láda, ezt mondta Mózes: Kelj föl, Uram! Szóródjanak szét ellenségeid, fussanak el előled gyűlölőid!
36 Amikor pedig megállt, ezt mondta: Telepedj le, Uram, Izráel ezreinek sokaságánál!