Mindenható Istenünk, Mennyei Atyánk! Áldunk Téged, azért, hogy itt lehetünk a Te házadban, hogy úgy amint vagyunk, jöhetünk Hozzád, hogy Te betölts minket örömmel, békességgel, magasztalással, betölts minket megújult hittel, reménységgel, és erősíts meg minket a Te követésedben, hogy valóban készek legyünk megtenni mindazt, amire Te elhívtál minket.
Köszönjük neked a Te legdrágább ajándékodat, a Te egyszülött Fiadat, s valóban valljuk, hogy imádjuk mi a gyermeket, imádjuk aki érettünk testté lett, aki közel jött hozzánk, aki megmutatta a szeretetét, türelmét, jóságát irántunk.
Mindenható Istenünk, hisszük azt, hogy Te vagy az Úr, a Te kezedben van az egész teremtett világ, a mindenség és a Te kezedben van a mi életünk is. S olyan jó tudni azt Urunk, hogy a Te kezedben vagyunk a legjobb helyen, hogy az a legjobb nekünk, hogyha rád figyelünk, hogyha téged követünk, ha Neked engedelmeskedünk. De mindenható Urunk, kérünk, Te bocsájtsd meg, amikor mégis megfeletkezünk erről.
Bocsásd meg azt, amikor sokkal vonzóbb számunkra, amit a kísértő kínál. Sokkal inkább vágyunk arra, ami a szemünk előtt van, olyan dolgokra, amelyeket megfoghatunk, megérinthetünk, mint a Te mindenható jelenlétedre és a Te dicsőséges országodra.
Kérünk azért, hogy a Te Szentlelked
által munkálkodj bennünk, Te formálj minket, hogy valóban láthassuk hit által
azt is, ami láthatatlan, hogy ne csak azok a dolgok kössenek le minket, a mi
figyelmünket, amik a szemünk előtt vannak. Ne csak a betegség a csalódás
a szenvedés a fájdalom, a harag, hanem láthassuk meg a Te bűnbocsánatodat, a
Te szeretetedet, a Te gyógyításodat. Kérünk azért, hogy valóban a Te
Szentlelked által Te formálj minket olyanokká, amilyennek Te szeretnél látni,
hogy minden körülmények között úgy éljünk, mint aki látja a láthatatlant.
Ámen.
Karácsony idején az egyik lelkipásztor ellátogatott az őrbottyáni szeretetotthonba, hogy az ott dolgozó embereknek a karácsonyi örömüzenetet közvetíthesse. És mielőtt az áhitatot elkezdték volna, amikor éppen mentek át az udvaron, hogy megkezdjék ezt az alkalmat és Isten igéje előtt elcsendesedjenek, odament az egyik gondozott, egy tizenegynéhányéves fiú, aki odament közel hozzájuk, a szájára tette a mutatóúját, s csak ennyit mondott: Pszt! Titok!. És egészen addig, amíg be nem értek a házba, addig a fiú egfojtában ezt suttogta nekik: Titok! Valóban az a kérdés ezen a délelőttőn a számunkra, hogy tudjuk-e ilyen szent komolysággal mondani mi is, átérezve minden örömét és minden áldását a karácsonynak, hogy ami itt történik, ami karácsonykor történik, egy csodálatos titok, a Titkok Titka, Isten testet öltésének a misztériuma.
Olyan titok, amit Isten igéjét szemlélve igazából csak akkor érthetünk meg, hogyha a Szentlélek kijelenti nekünk azt, hogy mi is történt az első karácsonyon, és mi történhet a mi karácsonyainkban nap mint nap. A Szentírás beszél arról a csodáról, ami karácsonykor történt, ahogyan maga Isten eljött az emberek közé. Ez a legmegdöbbentőbb titok, amit akárhogy próbálnánk megfejteni, kikutatni, értelmezni, igazából a legbölcsebb emberek sem tudnának erre, ezekre a kérdésekre választ találni. Hiszen újra és újra csak a kérdések jönnek: Hogyan lehetséges ez? Hogyha a karácsonyi üzenetnek az egyes motívumait vizsgáljuk, kezdve onnan, hogy angyal jelenik meg a hírrel, hogy megszületik majd a szabadító, egészen addig, hogy a pásztorok honnan tudták a csodálatos hírt, vagy mi indította ezeket a bölcseket, akik nem is Isten népének a tagjai voltak erre az útra, mind titok. Titok az, hogy hogyan lehetséges az, hogy valakik felismerték ott az istállóban a kicsiny gyermekben a mindenható Istent, s voltak, akik teljes gyűlölettel fordultak felé már a megszületésekor.
A Szentírás azt mondja nekünk, hogy Isten csodálatos ajándékot készített a számunkra, hogy az, ami titok volt akkor és titok ma is a hitetlen emberek előtt, az a mi számunkra valóság lehet, a mi számunkra egészen közel jöhet, s az életünk értelmévé válhat. A felolvasott korintusi levélben ezt mondja Isten igéje: "Amit szem nem látott, fül nem hallott, s ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek"
A legcsodálatosabb dolog ezen az ünnepen, hogy Isten az, aki ajándékot készített a számunkra. Már mindannyian túl lehetünk a karácsonyi ünneplésen, mindannyian örvendezhetünk azoknak az ajándékoknak, amiket a mi szeretteink készítettek a mi számunkra, de az a csodálatos ajándék, amit Isten készített a mi számunkra, az semmi máshoz nem hasonlítható. El sem tudjuk képzelni, érzékszerveinkkel nem tudjuk felfogni mindazt, amit az Isten készített a számunkra. Pál apostol ebben a részben, amikor ezt a csodálatos igét mondja, akkor arról a csodáról beszél, hogy Isten elrejtett bölcsessége hogyan vált nyilvánvalóvá Jézus Krisztus keresztjén.
S a Máté evangéliumában hangzott igénk is erről szól. Hiszen az első kérdése a napkeleti bölcseknek is ez volt: Hol van a zsidók királya, aki most született. S erre a kérdésre megdöbbentő választ ad az evangélium, megdöbbentő választ ad a mi urunk Jézus Krisztus élete és szenvedése, hiszen a gúnyolódásnak a szava volt az, hogy "A názáreti Jézus, a zsidók királya", ott van a kereszten.
A válasz a kérdésre, hogy hol van a zsidók királya az volt, hogy a Golgota keresztjén. És ez annyira bolondságnak tünhetett a korintusi emberek számára, amennyire bolondságnak tünhet az Isten nélkül élő ember számára is. Hogyan lehetséges az, hogy az Isten vállalta a testet öltést, hogyan lehetséges, hogy vállalta mindazt a szenvedést, amit Jézus Krisztus át kellett éljen a születésétől egészen a kereszthaláláig? Isten elrejtett titkos bölcsessége az, hogy Ő öröktől fogva eltervezte, hogy Jézus Krisztusnak el kell jönnie ebbe a világba és nem ismerték fel Őt, ahogyan az előző versekből olvashatjuk: "A világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna a "Dicsőség Urát", nem feszítették volna meg."
Hogyan lehetséges az, hogy karácsonykor a megfeszített Krisztusról beszélünk? Úgy, hogy a Titkok Titka, ami karácsonykor megtörtént érettünk, az Isten szeretete és jósága az Jézus Krisztus testet öltésében kezdődött és szenvedésében és halálában érte el a célját. A napkeleti bölcsek nemcsak kérdéssel jöttek a betlehemi gyermekhez, hogy hol találják, hanem ajándékot hoztak a számára. S igazából ők voltak, akik megajándékozottan távozhattak Betlehemből. Akkor, hogyha mi idejövünk az Isten házába, hogy mi is megtapasztalhatjuk ezt a csodát, hogy megajándékozottan távozhatunk innen, mert a mindenható Isten ajándékot készített az Őt szeretőknek.
Mi is ez az ajándék, vagy úgy is mondhatnánk, hogy ki is ez az ajándék? Hogyha arra gondolunk, hogy az Isten mi mindent készített a mi számunkra, akkor előszöris eszünkbe juthat az a csoda, amikor a teremtéskor Isten megteremtette ezt a világot, és mindenre azt mondta, hogy "Ime, igen jó".
A mindenható Isten ezt a teremtett világot, s az életet ajándékozta a mi számunkra. És azután az a rendkívüli ajándék, amit elkészített a mi számunkra, erre azért volt szükség, mert megromlott ez a teremtett világ, megromlott a mi életünk is, és szükség volt arra a valakire, aki helyrehozza a dolgokat, aki begyógyítja a sebeket, és aki olyan ajándékot hoz, amit el sem tudunk képzelni. Jézus Krisztusban elkezdődött az, ami beteljesedett az ő életében, és ami hisszük, hogy be fog teljesedni az Ő második eljövetelével.
Olyan ajándékot kaptunk, amit szem nem látott, fül nem hallot, s ember szíve meg sem sejtett. Jézus Krisztusban az életet, az örökéletet ajándékozta nekünk az Isten.
Talán, amikor megkaptuk a karácsonyi ajándékokat, volt olyan, ami egy kis csalódással töltötte el a szívünket, mert attól a valakitől talán valami egészen mást szerettünk volna kapni. És talán így érezzük, amikor az Isten akar megajándékozni minket. Mi egészen mást szeretnénk. Nem olyat, amit szem nem látott, fül nem hallott, s ember szíve meg sem sejtett, hanem olyat, amit láthatunk, amit kézzel foghatunk, amit hallhatunk, ami minden érzékszervünkre valóságosan hat. Hiszen egy olyan korban élünk, amikor minden információ szinte az érzékszerveinken keresztül zúdul reánk, hogyha járunk a városban, akár hogyha karácsony idején járunk a városban, a fények, minden arról szól, hogy az érzékszerveinket próbálja minden megragadni, és odavonni a figyelmünket azokra a dolgokra, amik láthatók, amik megérinthetők, amik megtapinthatók és amik hallhatók.
Talán mindannyian megtapasztalhatjuk, milyen szomorú is az, amikor az érzékszerveinken keresztül jönnek a fények, a színek, vagy halljuk az egyre hangosabb zajokat, zenét, és mégis nem jut el a szívünkig semmi, mégis üres marad a karácsony, üres marad az ünnep, mert bár az érzékszerveinken keresztül sokminden beáradt a mi életünkbe, sőt a kísértés is legtöbbször az érzékszerveinken keresztül támad minket, s ehhez a földi világhoz, az anyagi dolgokhoz köt, de igazából nem jut el egészen a szívünkhöz, nem tud békességet adni, nem tud reménységet adni, nem tud szeretetet adni a mi számunkra, hanem csak ürességet.
A mindenható Isten olyat készített, amit szem nem látott, fül nem hallott, s ember szíve meg sem sejtett. Olyan ajándékot készített a mi számunkra, ami nem úgy jön el a mi számunkra, hogy látjuk, vagy halljuk, vagy megtapasztaljuk, vagy megismerjük, vagy kigondoljuk, hogy a bölcsességnek a forrása, a tudás forrása -mi azt gondoljuk-, hogy az elsősorban mindaz, amit látunk, amit hallunk, amit gondolunk, a mindenható Isten egészen más utat választott. A hitnek az egyedüli útját.
Ő olyan ajándékot készített a számunkra, amit csak a hit által ismerhetünk meg. A mindenható Istennek a szeretetét, Jézus Krisztusnak a személyét csak hit által ismerhetjük meg. Az a kérdés, hogy vajon elhisszük-e, hogy a legcsodálatosabb dolog az, amit az Isten ad a számunkra. Nem az amit a kísértés kínál a számunkra, nem az, ami pillanatnyilag úgy tűnik, hogy boldoggá tehet minket, de azután csak az ürességet érezzük a nyomán, hanem igazából amivel az Isten ajándékoz meg minket.
A Szentlélek azoknak nyilatkoztatja ki a bölcsességet, kik szeretik az Istent. Azoké lehet ez a csodálatos ajándék. És már az a rendkívüli, hogy ha hiszünk Jézusban, akkor itt a földön kezdődik már az örökélet, és ezek az áldások, amiket nem az érzékszerveinkkel, hanem a hitünkkel kaphatunk Istentől, ezek az áldások már itt a földön a miéink lehetnek. S még csodálatosabb az a reménységünk, amivel Jézus Krisztus másodok visszajövetelét várjuk, hogy az az ország, ahova tartunk, az az ország, amit az Isten kínál a mi számunkra, az valóban olyan csodálatos, hogy azt el sem tudjuk képzelni. Minden képzeletünket, várakozásunkat felülmúlja.
De ez csak akkor lehetséges, hogy ebben az országban részünk legyen, hogyha el tudjuk mondani a mindenható Istennek azt, hogy én nagyon sok mindent vártam, nagyon sok olyan dolgot szeretnék, ami a szemem és a szájam számára kell és az egész lét vonzó lehet, amit megkívánok, de mégis azt szeretném, hogy Te tölts be engem magaddal, és hogyha csalódnom kell is a várakozásaimban, az amit Te adsz a számomra, az soha nem okozhat csalódást.
A mindenható Isten azoknak készíti ezt az ajándékot, akik szeretik Őt. Hogyha szeretem az Istent, akkor enyém lehet minden áldás, amit Ő készített. S ez a kérdés, hogy vajon tudom-e szeretni azt az Istent, aki lehet, hogy egészen mást ad, mint amit én várok, tudom-e szeretni azt az Istent, aki nem a látható dolgokban ad nekem örömet és békességet, tudom-e szeretni azt az Istent, aki valóban az életet adja a számomra, akkor is, amikor én csak a bűnt, a betegséget, a halált és szenvedést látom.
Azt mondta valaki: "A szeretet meglátja a láthatatlant." Hogyha én szeretem az Istent, akkor megláthatom Őt, megláthatom az Ő munkáját ebben a világban, megláthatom az Ő dicsőséges országát ebben a világban. Aki nem látja a láthatatlant, nem látja az Isten munkáját, nem látja a megújulás, a békesség, a megbocsájtás útját, az nem szeret. És hogyha nem szeret, akkor ez a kétségbeesésbe hajtja. Hiszen mindaz, amit látunk, sajnos sokszor csak a kétségbeesésbe taszíthat minket.
A tanítványok Jézus feltámadásakor ezt mondták: "Láttuk az Urat." És igazából az lehet a karácsony a számunkra, hogyha bár a szemeinkkel nem láthatjuk, az érzékszerveinkkel nem láthatjuk a megszületett Krisztust, aki az egyedüli Király ezen a földön, mégis a hitünk által láthatjuk Őt. Láthatjuk az Ő dicsőségét, szentségét, szeretetét, láthatjuk Őt úgy, amint van, ahogyan mondták mindazok, akik találkoztak vele, hogy sohasem láttunk ilyet, amiket Ő cselekedett, sohasem hallottuk, hogy valaki ilyen hatalommal szóljon, sohasem tapasztaltuk így az Isten jelenlétét. De Jézus Krisztusban megtapasztalhatjuk mindezt.
A napkeleti bölcsek, látva azt, hogy milyen csodálatos dolgokat ajándékozott nekük az Isten, hogy ajándékozta ezt a Gyermeket a számukra, előszöris térdre estek a Gyermek előtt. Hódolatukat úgy fejezték ki, hogy térdre hullottak előtte. Hogyha én tudom, hogy a mindenható Isten olyan rendkívüli ajándékokat adott a számomra, amit fel sem tudok fogni, csak csodálni tudom Őt és dícsérni, akkor valóban nem tehetek mást, mint térdre esek az Ő hatalma, az Ő szentsége előtt.
Testvérem, vajon estél-e már térdre a megszületett Gyermek, a világ Királya előtt? A napkeleti bölcsek ajándékot hoztak. Az ajándékuk az volt, hogy átadták hódolatukat, átadták a különböző értékes kincseket, de igazából a legfontosabb az volt, hogy készek voltak önmagukat adni a Gyermeknek.
Az ajándék, amit mi adhatunk azért az ajándékért cserébe, amivel a mindenható Isten közeledik felénk az az, hogyha úgy amint vagyunk jövünk és átadjuk magunkat, átadjuk az életünk vezetését, lemondunk minden elképzelésünkről, vágyunkról, mindarról, amit mi az Istentől kapni akarunk, és csak arra tekintünk, hogy ki az, akit Ő adott a számunkra. És engedjük, hogy Ő legyen az úr az életünkben.
A napkeleti bölcsek hűségesek voltak, hiszen Isten szavát hallva neki engedelmeskedtek, bár a világi hatalom, Heródes egészen mást parancsolt. Vajon tudok-e én hűséges lenni az Istenhez akkor is, hogyha mást parancsolnak? Akkor is, hogyha mindenki mást kíván tőlem?
A mindenható Isten ajándékozza nekünk az életet az Ő Fiában, s mi erre csak úgy felelhetünk, hogyha térdre hullunk előtte, hogyha átadjuk magunkat teljesen, és hűségesen ragaszkodunk Isten szavához minden körülmények között és minden ellenében.
A napkeleti bölcsek megtalálták ezt a Királyt. És tudták, hogy Ő akkor is király, hogyha csúfságból van az a felirat a kereszten később. S a mi életünkben is az lenne a cél, hogy eljussunk oda, hogy készek vagyunk alázattal teljesen átadni magunkat a Királynak, aki király akkor is, hogyha az érzékszerveinkkel azt látjuk, hogy bántani lehet, hogy kínozni lehet, hogy gyalázat érheti Őt.
Azzal kezdtem az igehírdetést, hogy a mindenható Istennek csodálatos titka a karácsony. Az a titok, hogy ő megajándékozza a bűnös embert. Megajándékozza önmagával, megajándékozza az élettel.
Adja az Úr, hogy mi az után vágyakozzunk, amit az Isten akar adni nekünk. S higgyük el, hogy az Isten mindig kész többet adni a számunkra, mint amit mi el tudunk képzelni. Az Isten mindig azt adja, amire igazán szükségünk van.
Szeretnék most egy versből idézni, aminek a kérdései azt vetik fel, hogy vajon mi az életünknek az értelme, mi az életünknek a titka, s milyen üzenetet ad Isten igéje a mi számunkra.
Kiért ragyognak fent a csillagok?
Kiért van ég, föld, s én kiért vagyok?
Kié a könnyem, kié mosolyom,
Az életigám kiért vonszolom?
A földi harcban a harc maga bér?
Vagy a küzdőre fent vár a babér?
Óh titoktenger sosem érsz véget
Fájó nagy titok az egész élet.
De áll egy csillag, édes felelet
Betlehemben egy istálló felett.
Bent a jászolban ragyog a Gyermek,
Háromkirályok ott térdepelnek.
Háromkirályok ott térdepelnek,
Jászolbölcsőben pólyás kisgyermek.
Arca mosolyog, két szeme ragyog,
Én a nagy Titok értelme vagyok.
Adja az Úr, hogy a Betlehemben megszületett Jézus Krisztus a mi életünknek az egyedüli értelme lehessen. S hogy az életünk arról szóljon, hogy ezt a Titkot, ami nem titok azoknak, akik benne hisznek, hadd tudjuk továbbadni, hogy akik látják az életünket, láthassák azt is, aki láthatatlan, s a mi életünkben lássák a testté lett Krisztust.
Ámen.
Imádkozzunk!
Mindenható Istenünk, bocsájtsd meg, amikor a mi kérdéseinkkel csak odáig jutunk el, hogy hol vagy? Hol vagy, amikor betegségben vagyunk, hol vagy, amikor szenvedünk, hol vagy, amikor egyedül vagyunk, hol vagy, amikor a bűneink terhelnek minket. Hol vagy, amikor teljesen üres az életünk? Hol vagy akkor, amikor bántanak, amikor csalódnunk kell azokban, akiket szerettünk? S bocsásd meg, amikor csak a kérdéseink visszhangzanak, és nem jutunk el hozzád, nem jutunk el a válaszig, mert nem vagyunk készek megindulni feléd! S nem vesszük észre, hogy nem is kell sokat mennünk, mert Te vagy az, aki jössz felénk, Te vagy az, aki készíted számunkra az utat hozzád, Te vagy az, aki elkészítetted a legcsodálatosabb ajándékot a Te fiadban, és Te vagy az, aki vele együtt mindent nekünk ajándékozol, amire szükségünk van.
Urunk, Istenünk, kérünk azért, hogy bármi is történik velünk, bármi történjék a mi szeretteinkkel, tudjuk mindig elmondani, hogy Te vagy az életünknek az értelme, Te vagy az, aki megajándékozol minket olyan dolgokkal, amiket mi el sem tudunk képzelni, fel sem tudunk fogni.
Kérünk azért, hogy Te ajándékozz meg minket erős hittel, hogy minden körülmények között láthassunk Téged, hogy a hit által tudjunk Beléd kapaszkodni, és a Te ígéreteidbe.
Mindenható Istenünk, kérünk azért, hogy Te végezd el egyen-egyenként a mi életünkben azt, hogy hadd tudjunk leborulni előtted, hogy hadd tudjuk felismerni, hogy Te vagy az egyedüli Úr ezen a világon. És a legcsodálatosabb dolog az, hogy mi Hozzád tartozhatunk. Kérünk azért, hogy ne a mi érzékszerveinkre hagyatkozzunk a mindennapi életben, az emberi kapcsolatainkban, hanem mindig kutassuk a Te akaratodat, és hadd jussunk el Hozzád, hadd boruljunk le minden helyzetben Teelőtted.
Kérünk, hogy Te légy azokkal, akik ma csak kérdeznek, s még nem látják a választ. Te juttasd el hozzájuk a Te evangéliumodat. Kérünk azokért, akik sírnak, akik szomorúak, akik szenvednek, éheznek, betegek, vagy a halál miatt gyászolnak. Kérünk azért, hogy Te könyörülj rajtuk.
S kérünk azért, hogy a Te szereteted hadd mehessen egyre inkább ennek a világnak minden pontjára. S hadd látszódhassék meg a Te dicsőséged. Kérünk azért, hogy Te adj olyan ünneplést, és olyan hétköznapokat, ahol mindig, mindenben Te vagy az Úr.
Ámen.