A mai napi igeszakaszban többször is elhangzik Jézus bíztatása: Ne féljetek! Milyen jó hallani! Amikor egy nehéz beszélgetés elõtt állunk. Amikor mûtétre készül, akit szeretünk. Milyen jó hallani! Semmi sem történhet velem mennyei Atyám akarata nélkül. Milyen jó hallani! Még a hajszálaimat is számon tartja. Igen, Testvérem, biztosan szívesen emlékszel arra, amikor az ige olvasása nyomán megszabadultál a félelemtõl s betöltött a mindent felülhaladó békesség. Mindig szívesen halljuk a bátorítást, a mai igébõl is. De mi van akkor, ha most éppen semmitõl sem félek? Vagy a tragédiák mennyei Atyám akaratából történnek velem. Ha valaki számon tartja hajszálaimmal együtt a bûneimet is? Hol van akkor az evangélium? A felolvasott igében. Testvéreim, ez a mai ige mégis bátorítás. Jézus ma minket bíztat. Nemcsak a rettegõ keresztyéneket. Nem azzal, hogy elkerülnek a fájdalmak. Nem a bûnbocsánat feletti örömre. A mai ige a vallástételre bátorít.
Jézus elõször küldi ki tanítványait az emberek közé: prédikálni a közeli mennyek országát, gyógyítani, halottakat feltámasztani, ördögöket ûzni. Kemény szavakkal készíti õket mindarra, amiben részük lehet nevének megvallása nyomán. Lesznek, akik nem fogadják be, nem hallgatják meg, üldözik, megostorozzák, elítélik, gyûlölik és megölik õket. Szép bátorítás a bizonyságtételre! Inkább elrettentés. Azt gondolhatnánk, hogy aki eddig lelkes is volt, most biztosan viszafordul. Ki indul szívesen, ha ilyen jövõt festenek elé. Te elindulnál?
Nem errõl álmodoznak az emberek, még a misszionáriusok, lelkészek sem. Inkább megtérõ, Istent dícsérõ tömegekrõl, igére szomjazó, imádkozó gyülekezetrõl. Kis erõfeszítésrõl, látványos eredményrõl. Jézus kijózanít. Az õ útja a Golgotára vezet, aki tanítványa akar lenni kövesse õt akár oda is. Mennyire másként hangzik egy ilyen helyzetben: ne féljetek! Nem felszínes, üres szólam, hanem olyan ige, ami "elhat a szívnek és léleknek, ízeknek és velõknek megoszlásáig".
Ne féljek a meg nem értéstõl? Ne féljek az elutasítástól? Ne féljek a gyûlölettõl? Ne féljek a szenvedésektõl? Ne féljek a haláltól? Megint úgy tûnik, hogy a mi Urunk lehetetlent kér.
A tanitványok a lehetetlenre vállalkozva mégis elindultak. Ez a csoda. Tudom, mi várhat rám, mégis megyek. Ez csak úgy lehetséges, ha kész vagyok mennyei Atyám akaratát cselekedni.
"Imhol vagyok, édes Uram, Istenem,
kész vagyok mindenben néked engednem,
szent nevedért szörnyû halált szenvednem,
csak az igaz hitbõl soha ne hagyj elesnem.
Oda megyek ahova parancsolod,
akár tûzre, akár vízre akarod,
vagy fegyverre tömlöcre te kívánod:
legyen Uram Isten valamint te akarod"
(399. dícséret)
Félelem nélkül indulhatok megvallani az én Uramat, mert bízhatom abban, hogy még a hajszálaimat is számon tartja. Drága vagyok az õ szemei elõtt. Minél sötétebb a jövõ, ami Krisztus tanítványaira várhat, annál inkább fénylenek az ígéretek. Jó tudni, kinek szólnak az ígéretek, azoknak, akik meghallották a parancsot is.
Testvérem, mi az, ami gátol Téged abban, hogy megvalld a te Uradat az emberek elõtt? Félelem? Martin Luther King írta a Nem halgathattam címû naplójában egy éjszakai fenyegetõ telefonhívás után: "...azok a szavak, amelyekkel én ezen az éjfélen Istenhez szóltam, még mindig élnek emlekezetemben: Olyan dolgokban foglaltam állást itt Uram, amit igaznak tartok ,de most félek... Erõim végéhez értem. Semmim sem maradt. Eljutottam ahhoz a ponthoz, amikor már nem tudok egyedül helyt állni. Ebben a pillanatban úgy tünt, mintha egy nyugodt hang bíztatását hallanám: állj ki az igazság, állj ki a tisztesség mellett és Isten mindig a te oldaladon lesz. Szinte azonnal eltávozott belõlem a félelem, kész voltam bármivel szembenézni."Testvérem, félelem nélkül megvallani az Urat csak úgy tudod, ha mindennél drágább a számodra, ha õ az elsõ. Akkor minden erölködés, kényszer nélkül hitvallássá lesz az életed. Hogyan válhat ilyen drágává? Azzal a döntéssel, hogy életed minden területét, bûneidet és hajszálaidat is rábízod.
Ámen