2000. december 10. Illés Dávid

Textus: János így válaszolt mindenkinek: Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erõsebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Õ majd Szentlélekkel és tûzzel keresztel titeket, kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérûjét: a gabonát csûrébe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tûzzel."
Lk 3,16-17

Kedves Testvérek!

     A világ megérett az ítéletre. Sokan gondolják így, és nem tudnak menekülni a gondolattól.

     Igazságtalanság mindig is létezett, de soha nem volt ilyen nagy a szégyentelenség, hogy egyesek nagy vagyont harácsolnak össze, másoknak pedig alig jut kenyérre is. Nem keresik az igazságot. Mindenki megvásárolható. Még a politikusokról és a legmagasabb lelki méltóságokról is ezt beszélik. A bírák megvesztegethetõk. Nincsen pásztorok, akik terelnék, oriznék a nyájat, csak kihasználják pozíciójukat.

     Mások azonban úgy látják: lezárult az egymással versengõ nagyhatalmak kora. Az egyik nagyhatalom afelé halad, hogy az egész földkerekségre rányomja rendjének bélyegét. Boldogok, akik az új rendet helyeslik, és hasznot tudnak húzni belole. A pusztulás víziói nekik csupán csak az elmúlt sötétség utófájásai, amelyekkel nem kell törõdni.

     Az eddig leírt korkép egy kétezer évvel elõtti világot jellemez egy teológus szavaival (I. Baldermann). De mennyire ráillik a mi korunkra is! Mennyire igaznak tûnnek a jézusi kort leíró szavak a mi jelenünkre!

     A jézusi korban egyszer csak megjelent egy ember, aki a pusztából jött. Öltözete furcsa, szokásai, szavai méginkább. Nem a szegények mellé áll -de nem is a gazdagok mellé. Ítéletet hirdet: a fejsze a fák gyökerére vettetett!

1. Az ítélet meghirdetése: Az ember elfordult Teremtõjétõl. Jézus korában külsõleg nem, mert szigorúan és pontosan folytatták a templomi istentiszteletet, de az ember belsõ-lelkiképpen mindenképpen. Nincs rosszabb és ijesztõbb annál, mintha valami látszatában fennmarad, de lényegét és értelmét elveszti.
   A kor leírása félelmetesen hasonlít a mához. A helyzet rosszabb és mégis jobb. Rosszabb, mert egyre messzebb kerül a világ természetes rendje Istentõl, de jobb, mert nem menekülhetünk áligazságok mögé. Nincsenek vagy kevésbé léteznek látszatkapcsolatok Istennel, mert a mai világ kimondja: felnõtt lettem, nincs már szükségem arra, hogy az Atya kezét fogjam.

   Ebben a helyzet szólt akkor és szól most is Keresztelõ. A fák gyökerén van a fejsze! Ma így mondanánk: a világ torkán van a kés!
   Egyetlen mozdulat, és mindennek vége.

   Kegyetlennek gondoljuk Istent! Így ijesztgetni minket! Ilyen félelmetes játékot ûzni velünk! De Isten szemében ez nem játék, hanem a legszomorúbb valóság, a legmélyebb fájdalom! A világot, gyermekét megítélni - jelenthet ez örömet Istennek? Nem!

   De mit tegyen akkor? Hagyja a terméketlen fát továbbra is élni? Hagyja, hogy szavaink üresen csengjenek tovább, és ne keressék az igazságot? Isten ítéletet tart. Elég volt a terméketlen életbol! Elég volt az istentelen beszédbol!

2. Az ítélet visszatartása. Még egy lehetoséget kaptok! Vámszedok és katonák végezhetik feladatukat Isten akarata szerint. Az ítélet visszatartatik, ha az emberiesség szempontjai érvényesülnek. Istent nemcsak a végsõ dolgok érdeklik, hanem az apró részletek is. Nem csak ez fontos: térj meg, hanem ez is: légy ember az embertelenség közepette.

   Tisztán szóló parancs mindenkinek: légy emberies, végezd a munkádat emberhez méltóan, ne a másik kárára, hanem a közösség javára.

3. Az ítélet bekövetkezése. János nem csak az ítéletet hirdeti, hanem bemutatja a végsõ Ítélõt. "De eljön az, aki erõsebb nálam..."

   Jézusról beszél. Az emberek eloször megrettennek: van olyan, aki erõsebb Jánosnál? Nem volt elég kemény ez a szó? Nem volt elég radikális ez a fellépés?

   Jézus azért jön a világba, hogy megítélje azt. De nem azért, hogy elpusztítsa a világot. Jézusban látszik meg, hogy milyennek teremtette Isten az embert. Ha Jézust a világ mellé állítjuk, látjuk, valóban megérdemeljük az ítéletet.

   Jézus Krisztus tisztogató ítéletet tart: ... kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérûjét: a gabonát csûrébe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tûzzel.

   Hogyan végzi ezt a tisztogatást? Nagyobb erovel és hatalommal, mint János tehetné. Elhordozza nagyobb erovel azt, amire sem János, sem senki más nem képes. Elhordozza a világ bûneit, megtisztítja az Atya szérûjét. A fejsze a fák gyökerén van.

   Hogyan is mondja a próféta:
   Vesszõszál hajt ki Isai törzsökérõl, hajtás sarjad gyökereirõl. Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erõ lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke. Az ÚR félelme lesz a gyönyörusége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bûnöst. Igazság lesz derekának öve, csípõjének öve pedig a hûség. Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti õket.

     Vesszõszál hajt ki Isai törzsökérõl, hajtás sarjad gyökereirõl.
Jézusról szól a prófécia. Erre a hajtásra helyezi át a fejszét az Atya. Krisztusban látjuk ítéletünk beteljesedését és megmenekülésünk csodáját.

     Ezért jó Krisztusra nézni, ezért várjuk õt adventkor, karácsonykor, azért örülünk, hogy most is közöttünk van.