Lekció: Jónás 1, 1-16.
Textus: Zsolt. 139,7.
Elrejtõzni-, mozdulatlanul beleolvadni a környezetbe, lélegzet visszafojtva várni,hogy eltávolodjon a közelünkbõl aki keres minket. Ismerõs az érzés, talán csak a gyermekkori bújócska vagy számháború emlékei elevenednek meg, de bizonyára vannak többen is közöttünk, akiknek az elrejtõzés nem játék volt, hanem a menekülés, a megmaradás egyedüli útja.
"A lélegzet is elfagy bennünk, és testünk minden ízét odaszorítjuk a földhöz. Erõszakosan kicsinyítjük magunkat, hogy elvesszünk minden látás elõl. A gyûlöletes gépzúgás azonban átjárja egész valónkat. Minden idegszálunkon végigremeg. Megszakítás nélküli halálzaj. Talán az utolsó benyomás a földi létbõl." (Nyírõ József: Ime az emberek)Testvéreim, a zsoltárokból felolvasott igénk alapján: "Hová menjek a te lelked elõl, és a te orcád elõl hová fussak ?" ma a menekülõ emberrõl szeretnék beszélni.
Mi emberek az Édenkert óta keressük a helyet, ahol elrejtõzhetünk Isten elõl, ahol nem találhat ránk. Bár annyit megtanultunk már, hogy a bokrok mögé, vagy a tarsisi hajóra nem érdemes elbújni, azt gondoljuk nekünk sikerül találni biztosabb rejtekheyet.
Miért is szeretnénk menekülni Isten elõl? Félünk. Félünk, hogy nem fogad el. Félünk, mert elõle nem rejthetünk el semmit. Félünk, hogy tükröt tart elénk, és fájdalmas lesz szembenézni önmagunkkal. Az emberek elõl eltitkolhatjuk kedvezõtlen tulajdonságainkat, de a Mindenható legtitkosabb gondolatainkat, érzéseinket is ismeri. "Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz..." Ez a mindent tudás ösztönöz arra, hogy Isten vizsgáló tekintete elõl meneküljünk, mert tudjuk, hogy elõtte napfényre jönne mindaz, mit szívem rejteget.
Hogyan rejtõzik a ma élõ ember? Próbál elfeledkezni Istenrõl, remélve, így Isten is elfeledkezik róla. Ha én nem törõdöm vele, õ sem törõdik velem. Ha én azt mondom, hogy nincs Isten, akkor számomra halott. Kerülöm az Isten elõtti megállás alkalmait, mert nem merek szembenézni az engem ismerõ Istennel. Kerülöm otthon a csendes perceket, mert nem akarok beszélni vele. A templomban belemerülök a gondolataimba, hogy ne kelljen meghallanom a kérdést: "Hol vagy?" Bezárkózom és lefekszem aludni, mert nehéz az engedelmesség...
Testvérem, aki azt gondoltad, elmenekülhetsz Isten elõl: ébredj fel. Aki azt gondoltad, hogy elmenekülhetsz a felelõsségre vonás elõl: ébredj fel. Aki azt gondoltad, hogy elmenekülhetsz a szolgálat elõl: ébredj fel. Csak akkor menekülhetsz meg, ha nem az Isten elõl, hanem az Istenhez menekülsz!
Milyen csodálatos, Isten elõl futok, mégis csak nála rejtõzhetem el. Akkor menekülök meg, ha rám talál. Ha szívemig ér a kérdés: hol vagy? Ha beismerem: elõled bújtam el, elõled futottam. Testvérem, Istennél lehet oltalom. Menekülhetsz hozzá a csalódásaiddal, a fájdalmaiddal, a gyászoddal. Krisztusban elrejtett élet lehet az életed.
Testvérem, ha továbbra is rejtõzni akarsz a Mindenható elõl, megteheted. De egyszer meg kell állnod elõtte. Ha viszont engeded, hogy rád találjon, és hozzá menekülsz, nem kell rettegéssel gondolnod arra a napra, amikor minden rejtett dolog napfényre jön.
Ámen.