Ebben a levélrészletben az apostol saját Isten-élményébe vezet be bennünket. Talán mohón vagy sóvárogva olvassuk sorait, hiszen szívünkben nekünk is ott él a vágy, hogy mi is mélyebben és közelebbrõl megismerjük az Urat. Pál tapasztalatai és annak továbbadása azonban egyúttal helyre is akarja tenni a mi látásunkat ebben a kérdésben.
A kegyelem szó annyit jelent: könyörülni, megbocsátani, ajándékozni, nem érdem szerint adni valamit.
Pál életének két szakaszáról kell beszélni ezzel kapcsolatban. Volt egy szakasz, amikor még nem tapasztalta meg Isten kegyelmét. Akkor még vakbuzgó, saját erejére támaszkodó, ugyanakkor kegyetlen ember volt. Nem tapasztalt kegyelmet, ezért nem is tudott gyakorolni kegyelmet. Csak azt tudta továbbadni, ami maga is beengedett az életébe. Számon kérte másokon azt, amit maga sem tudott teljesíteni. Mit jelent kegyelem nélkül élni?
Mielõtt Pál megismerte volna Isten kegyelmességét, vagyis Krisztust, ilyen ember lehetett.
Azonban kell szólni Pál egy másik életszakaszáról is, amikor már ismerte Jézust, és mégis meg kellett erõsödnie a kegyelemben. Ez pedig akkor történt, amikor háromszor is kérte az Urat, hogy betegségét vegye el, és mégis ezt a választ kapta: Elég neked az én kegyelmem. Pál feltétlenül bízott az Úrban. Az egész életét odatette az õ kezébe. Bizalma akkor is megvolt, amikor a betegség elmúlását kérte -és akkor is megvolt, amikor ezt nem kapta meg az Úrtól. Talán úgy gondolta, hogy kérése majd meghallgatásra talál Isten elõtt, és meggyógyítja õt. Ehelyett azonban kijelentést és megerõsítést kapott. Úgy érzem, hogy a hívõ ember is megerõtlenedhet a kegyelemben. Látja maga elõtt Isten országának céljait, de könnyen úgy gondolhatja, hogy annak fogaskerekei majd az õ akarata szerint fognak mûködni. Minden rá van bízva, nagy felelõsséget hordoz, kezébe kell vegye a dolgok irányítását. Pál ekkor tapasztalta meg, hogy a keresztyén hit nem varázslás, nem Isten akaratának kierõszakolása, akartunk ráerõltetése az Úrra, hanem bizalommal teli kapcsolat, amely elfogadja a kegyelem ajándékait.
Pál életében ez kettõs tapasztalás volt. Elõször megtapasztalta Isten kegyelmét úgy, hogy megismerte az Isten könyörülõ szeretetét Jézus Krisztusban. Rájött, hogy Isten nem törvények megtartását számonkérõ uralkodó, hanem irgalmas Atya, aki kapcsolatban akar lenni gyermekeivel. Rájött, hogy nem tudunk magunk erejébõl igazakká lenni, hanem csak akkor állhatunk meg Isten elõtt, ha õ könyörül rajtunk, s ez pedig úgy történt, hogy saját Fiát adta bûneinkért. Rájött, hogy Isten saját Fiát sem sajnálta értünk, hogy minket megmenekítsen a harag elõl. S rájött, hogy mindez azért kegyelem, mert nem érdemeljük meg, mert sokkal többet kapunk, mint amit megérdemelnénk.
De Pál hívõ életében is tapasztalta a kegyelmet. Missziós útjain, igehirdetéseiben, szolgálatában újból és újból átélte: az Isten munkálkodik benne, az a kegyelem, amit nem birtokolhatunk, amivel nem rendelkezhetünk, de amit örömmel ad Isten. Sõt, ahogy látjuk a mai igében, még a betegséget is el tudta hordozni, mert tudta, hogy gyengesége ellenére is eszköze lehet Isten kegyelmének.
Milyen jó dolog, ha valaki tapasztalta és tapasztalja a kegyelmet, ha valaki ki tudja mondani, vállalni tudja, hogy Isten kegyelmére szoruló, abból élõ, táplálkozó az élete.
"Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítõ Jézus Krisztusunk ismeretében." 2Pt. 3.18 Péter apostol ír így. Azért van erre szükség, mert nem csak azt lehet megtapasztalni, hogy milyen jó a kegyelemben élni, hanem azt is, hogy az egyre jobban teret nyerhet az életünkben.
Oszlassunk el félreértési lehetõségeket. Nem arra buzdít a Biblia, hogy egyre jobban hagyjunk úgy mindent Istenre, hogy mi már nem is csinálunk semmit. Érdemes ezzel kapcsolatban Pált idézni: 1Kor. 15.10 "De Isten kegyelmébõl vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sõt többet fáradoztam, mint õk mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme." Sokan nehezen fogják fel ezt a kettõsséget: mindent meg kell tennem, és mégsem én vagyok az, aki cselekszem, hanem rajtam keresztül az Isten kegyelme.
Eszközzé akar formálni bennünket, nem pedig elbizakodott, az evangélium terjedését akadályozó öntelt keresztyénekké.
A kegyelemben való növekedés azt jelenti, hogy engedem, hogy Krisztus növekedjen bennem. A kérdés az, hogy mit teszek ezért?