Három szorongató helyzet képe tárulkozik fel elõttünk: a mindennapi élet küzdelme a megélhetésért, az életben maradásért, a keresztyén hit felvállalásának kényelmetlensége, valamint az egykor bekövetkezendõ ítélettõl való félelem. Az emberi helyzetünket jól Ismerõ Krisztus szavai azonban biztosítanak afelõl, hogy A Szentháromság Isten oltalma alatt állhatunk, és jó reménységgel lehetünk.
Miért félünk a mindennapoktól? Egyrészt látjuk, hogy az élet mennyire törékeny, mennyire sebezhetõ. Betegségek vesznek körül, ott van a munkanélküliség veszélye, kevés a nyugdíj. Mindenki másképpen éli meg, hogy miért félelmes az élet, de mindenkinek vannak ilyen tapasztalatai.
Miért vannak ilyen tapasztalataink? Azért, mert a bûn által megfertõzött világban élünk. S azért, mert elvesztettünk bizalmunkat a mennyei Atyában. A gyermek nem fél édesapja mellett - az ember hitkapcsolata megszakadt az Atyával, és ezért nem érzi magát biztonságban.
Jézus arról tanít, hogy bízhatunk a mennyei Atya gondviselésében. Ha a verebekrõl nem feledkezik meg az Isten, hogy feledkezhetne meg rólunk?
Jézus életében megmutatta, hogy feltétlenül lehet bízni az Atya védelmében és gondviselésében. Krisztus által mi is gyermekek vagyunk, és az Atya gondoskodik a gyermekekrõl.
A keresztyén élet egyik frusztrált helyzete az, hogy egyrészrõl sokszor felszólít bennünket az ige és annak hirdetõje, hogy tegyünk bizonyságot Krisztusról és a belé vetett hitünkrõl, ugyanakkor úgy érezzük, hogy nem merünk, nem tudunk megfelelni ennek a feladatnak.
Krisztusban új teremtéssé lettünk, és ennek az új életnek szükségképpen konfrontálódnia kell a világgal. Nem lehet elrejteni azt, ami egészen más, mint a világ. Isten bizonyságtételre hív minket, és ez kétfajta lehet: mi keresünk alkalmat a bizonyságtételre, vagy az alkalom keres talál meg minket, hogy vallást tegyünk Istenrõl.
Az elsõ esetben könnyen elodázhatjuk a dolgot, hiszen érvelhetünk: még nem jött el a megfelelõ pillanat.
A második eset már nehezebb. Jézus megmondta tanítványainak, hogy lesz üldözés, bíróság vagy zsinagóga, ahol felelõsségre vonják õket, és hitvallásra kényszerítik õket. Itt már nem lehet kitérni, de lehet bízni a segítségben. Jézus ezzel bíztat: Ne aggódjatok, ...mert a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, amit mondanotok kell. (12,12).
Nem vagyunk egyedül a bizonyságtételben: a Szentlélek velünk van.
Minden emberi élet rettentése azonban az, hogy mi lesz az ítéletkor. Hogyan állhatok meg majd Isten elõtt?
Persze ez nem mindenkit érint. Van, aki egyáltalán nem gondol az élet következményeire. Úgy él, úgy gondolkodik, úgy cselekszik, mintha csak a földi élet lenne egyszeri ítélet és számonkérés nélkül.
Aki azonban ezzel tisztában van, félhet: hogyan állhatok Isten ítélõszéke elé?
Jézus azt mondja: ha valaki vallást tesz rólam az emberek elõtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai elõtt..."
Csodálatos ígérettel járhatunk: Jézus tanúskodni fog mellettünk a mennyei bíróság elõtt. Mirõl? Arról, hogy bizonyságot tettünk róla, hogy felvállaltuk õt mások elõtt, hogy készek voltunk szenvedni érte.
Fog-e rólunk bizonyságot tenni Jézus? Mert azt mondja: ha valaki vallást tesz rólam az emberek elõtt...
A Szentháromság Isten gondoskodik rólunk: legyünk Jézus megvallói a Szentlélek segítségét kérve.