Mohács
 

Szoborpark
 

Dunaszekcső
 

Kórós
 

Pécsváradi tábor

Egy hetet töltöttünk együtt Pécsváradon, augusztus első hetében. A program jó előre meg volt tervezve, unalomról szó sem lehetett. A napjaink általában úgy alakultak, hogy reggel egy rövid áhitattal kezdtünk az első Korinthusi levélből vett idézetek alapján, azután az időjárás függvényében nekiindultunk autóval a környék felderítésének. Mindnyájan 20-on felül vagyunk, így aktuális témaként a felnőtté válásról beszélgettünk. Szóba került a hűség kérdése, a kitartás próbája a nehéz élethelyzetekben. Elmélkedtünk az aszkézisről, önmegtartóztatásról, egyéni futásunkról a cél felé. Milyen nehéz is a megbocsátás, vetettük fel a problémát egy alkalommal és arra jutottunk, hogy önelfogadás önmagunk megértése nélkül szinte lehetetlen is. Felnőttnek lenni sokmindent jelent, de igazán készen sohasem leszünk. Ez egy állandó képzés, önképzés véget nem érő folyamata.

A lelki dolgok mellett sok szép látnivalóban is részünk volt. Rögtön az első nap ellátogattunk Váraljára, ahol megnéztük a falumúzeumot és a templomot. Nehéz az élet ezen a vidéken, nehéz munkát találni, sokan emiatt el is hagyják szülőföldjüket. A táj szépsége, nyugalma, a békességes csönd hamar rabul ejtett mindnyájunkat.

Kedden Mohácson jártunk, ahol megnéztük a csata síremlékét, a faragott remekműveket és a keresztnél elénekeltünk egy zsoltárt. Voltunk olyan szabadtéri szoborparkban, ahol a művészek helyben alkották, faragták a bánya kövéből az alkotásukat, sajátos hangulatot adva a kiállításnak. Voltunk Szekcsőn, az ottani parókián, ahol a templomot présházból alakították át. Terveztük, hogy felmegyünk a gátra, de sajnos épp előző nap volt szúnyogírtás, így a megvadult állatok elől menekülve csak futó pillantást vetettünk a gyönyörű tájra.

Csütörtökön Komlón jártunk. Láthattuk, hogyan dolgoznak az értelmi fogyatékosok szövőszék mellett, hogyan készítenek minőségi bútorokat, seprűt és szerszámnyeleket, gyermekjátékokat fából. Az itt dolgozók fizetést kapnak, a rendszeres elfoglaltság, közösségi élet mérhető javulást hoz az életminőségükben, nem is beszélve a hatalmas teljesítményről, hogy képesek a feladatukat ellátni. Volt szerencsénk a komlói parókiát és templomot is látni, ami, mint megtudtuk hosszas és küzdelmes harcok árán épült fel. Pénteken az ormánsági kazettás templomokban gyönyörködhettünk, ahol egy-egy zsoltárt is elénekeltünk.

A záró estén már a közelgő őszi eseményekről esett szó, a szolgálatvállalásról, erőnk felméréséről és a hogyan tovább fiatal felnőttként problémájáról.

Hamar elrepültek ezek a napok, jó hangulatban feltöltekezve, maradandó emlékekkel tértünk vissza a táborból.

Papp Nikoletta