Mohács
Szoborpark
Dunaszekcső
Kórós
|
Pécsváradi tábor
Egy hetet töltöttünk együtt Pécsváradon, augusztus első hetében. A program
jó előre meg volt tervezve, unalomról szó sem lehetett. A napjaink általában
úgy alakultak, hogy reggel egy rövid áhitattal kezdtünk az első Korinthusi
levélből vett idézetek alapján, azután az időjárás függvényében
nekiindultunk autóval a környék felderítésének. Mindnyájan 20-on felül
vagyunk, így aktuális témaként a felnőtté válásról beszélgettünk. Szóba
került a hűség kérdése, a kitartás próbája a nehéz élethelyzetekben.
Elmélkedtünk az aszkézisről, önmegtartóztatásról, egyéni futásunkról a cél
felé. Milyen nehéz is a megbocsátás, vetettük fel a problémát egy alkalommal és
arra jutottunk, hogy önelfogadás önmagunk megértése nélkül szinte lehetetlen
is. Felnőttnek lenni sokmindent jelent, de igazán készen sohasem leszünk. Ez
egy állandó képzés, önképzés véget nem érő folyamata.
A lelki dolgok mellett sok szép látnivalóban is részünk volt. Rögtön az első
nap ellátogattunk Váraljára, ahol megnéztük a falumúzeumot és a templomot.
Nehéz az élet ezen a vidéken, nehéz munkát találni, sokan emiatt el is
hagyják szülőföldjüket. A táj szépsége, nyugalma, a békességes csönd hamar
rabul ejtett mindnyájunkat.
Kedden Mohácson jártunk, ahol megnéztük a csata síremlékét, a faragott
remekműveket és a keresztnél elénekeltünk egy zsoltárt.
Voltunk olyan szabadtéri szoborparkban, ahol a művészek helyben alkották,
faragták a bánya kövéből az alkotásukat, sajátos hangulatot adva a
kiállításnak. Voltunk Szekcsőn, az ottani parókián, ahol a templomot
présházból alakították át. Terveztük, hogy felmegyünk a gátra, de sajnos épp
előző nap volt szúnyogírtás, így a megvadult állatok elől menekülve csak
futó pillantást vetettünk a gyönyörű tájra.
Csütörtökön Komlón jártunk. Láthattuk, hogyan dolgoznak az értelmi
fogyatékosok szövőszék mellett, hogyan készítenek minőségi bútorokat,
seprűt és szerszámnyeleket, gyermekjátékokat fából. Az itt dolgozók fizetést
kapnak, a rendszeres elfoglaltság, közösségi élet mérhető javulást hoz az
életminőségükben, nem is beszélve a hatalmas teljesítményről, hogy képesek
a feladatukat ellátni. Volt szerencsénk a komlói parókiát és templomot is
látni, ami, mint megtudtuk hosszas és küzdelmes harcok árán épült fel.
Pénteken az ormánsági kazettás templomokban gyönyörködhettünk, ahol egy-egy
zsoltárt is elénekeltünk.
A záró estén már a közelgő őszi eseményekről esett szó,
a szolgálatvállalásról, erőnk felméréséről és a hogyan tovább fiatal
felnőttként problémájáról.
Hamar elrepültek ezek a napok, jó hangulatban feltöltekezve, maradandó
emlékekkel tértünk vissza a táborból.
Papp Nikoletta
|